Szőke Zsolt egy XVII. kerületi lakótelepről költözött Pécelre. Saját kis tava mellől sosem vágyna vissza/ Fotó: Grnák László

Magyarország — Előbb-utóbb kiürül Budapest, és az utolsó lekapcsolja vajon maga után a lámpát?

Egy év alatt mindenesetre 3000-rel csökkent a főváros lélekszáma a kiköltözések miatt. 14 ezren hagyták maguk mögött a fővárost, cserélték otthonukat valamelyik Pest megyei településre. Közben 11 ezren költöztek be valamelyik távolabbi, többnyire keleti megyéből. A mérleg szerint kevesebben élnek most Budapesten és többen ingáznak, mint eddig – olvasta ki a KSH adataiból a portfolio.hu. 

Valóságos népvándorlás kezdődött az országban. Ennek következtében a pesti régióban 16 800-zal, Nyugat-Dunántúlon 4800-zal, Közép-Dunántúlon 2300-zal több ember élt tavaly, mint egy évvel korábban. A megyék közül a legkedveltebb Pest, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Vas, Komárom-Esztergom megye.

Az ábra a színek segítségével mutatja meg, mely megyék és régiók azok, ahonnan legtöbben elvándorolnak, így csökken a lakosság, s melyekbe érkeznek a legtöbben

A KSH elemzése a gazdasági környezetet jelöli meg a vándorlás okaként. Ahol magasabb a munkanélküliség, alacsonyabbak a bérek és rosszabbak a mindennapi körülmények, onnan többen elköltöznek. Budapesten és az agglomerációban más a helyzet. A Pest megyei településekre kiköltözők többsége továbbra is a fővárosba jár dolgozni, csak épp Budapesten annyira elszaladtak az ingatlanárak, hogy egy kisebb kétszobás vagy akár belvárosi garzon árából, 35-40 millió forintból az agglomerációban családi házat lehet kapni. 

Szőke Zsolt (42) még az árrobbanás előtt költözött egy rákoskeresztúri panellakásból Pécelre egy családi házba.

– Nagyon sok munkám van az otthonomban, sok év alatt, apránként lett ilyen. Más itt kiülni a nap végén a kertbe, mint korábban a panel erkélyén. A kertben elfér egy kis halastó, fűtött dézsa, nyáron bográcsozunk, grillezünk a barátaimmal. Egy panelban most már bezárva érezném magam, a belvárosi benzingőzös levegőbe, zajba pedig egyáltalán nem vágyom. Itt még az autók hangját sem hallom. Inkább utazom többet mindennap munkába, de ha hazaérek, itt otthon vagyok – sorolta az agglomerációs élet előnyeit Zsolt.

– Nemcsak Budapestre, hanem a többi városra, a megyeszékhelyre is jellemzően annyira felmentek a városi lakásárak, hogy sokan ugyanazért a pénzért inkább messzebb, de magasabb életminőségű élőhelyet választanak maguknak – magyarázta Balogh László, az ingatlan.com vezető elemzője. A szakértő szerint a kiköltözők másképp ugyan, de megfizetik az árkülönbözet egy részét az ingázással. – A benzinköltség, a vonat- vagy buszbérlet ára az évek során, és amivel sokan nem is számolnak, az idő, amit az ember utazással tölt, mind-mind forintosítható többletkiadás, ami az ingázással jár.

Folyamatos volt a ki- és beköltözés az utóbbi két évtizedben Budapesten. Egy időben sokan hagyták el a fővárosi zsúfoltságot. – Egymás nyakára építkeztek a környező kis településeken megvett szalagparcellákon, ahol legfeljebb két tuja fér el a ház mellett. Aztán a kiköltözők egyszer csak újra egy „lakótelepen” találták magukat, ahol megint a szomszédot bámulhatják – szemléltette az agglomerációs valóság kétarcúságát Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke.

A kiköltözők arra is csak később jöttek rá, hogy az ingázás fárasztó, nincs iskola, óvoda, patika, mindenért utazni kell. A közben felnőtté váló agglomerációs gyerekek visszaköltöztek a fővárosba. Most pedig az ingatlanár-robbanás miatt indult meg a következő költözési hullám, amitől zsúfoltabbá válnak a közlekedési hálózatok. 

– Most térül csak meg igazán az elővárosi vonalak fejlesztése. A vonatok már ma is zsúfoltak, ezért lett szükség emeletes vonatokra. Az aggomerációs pályaudvaroknál lévő P+R parkolók is minden reggel megtelnek, a vonattal ingázás anyagilag és a bedugult bevezető utak miatt időben is kifizetődőbb – jegyezte meg Dorner.

Számít az iparosodás, a munka is

Többféle eredete van a múltban a mostani belföldi költözködési hullámnak. Az észak-kelet-magyarországi régióban a rendszerváltás előtt nagyipari üzemek működtek. 

– Emlékszem, Nyíregyházát és Debrecent 1979-ben nem lehetett összehasonlítani a hat évvel korábbi állapotokkal, olyan fejlődést hozott az iparosítás. Másfél évtizeddel később az ipar tönkrement, sokan munkanélküliek lettek, és ezt a sokkot azóta sem heverte ki a térség – magyarázta Tóth László szociológus a történelmi hátteret. Szabolcs megyének annak idején az almáskertek miatt futott nagyon a szekere, mert a temérdek almát felvásárolta a KGST. Aztán a kilencvenes években az almafákat kivágták.

A Dél-Dunántúlon az okozza a mostani gazdasági lemaradást, hogy a múlt század harmincas éveiben a parasztok nem jutottak földhöz, elmaradt a polgárosodási folyamat, azaz a középosztály megerősödése, ipart pedig ide nem telepítettek a következő évtizedekben.

Kint

Másfél óra reggel, másfél óra délután – életem az agglomerációban. Igazán eszem ágában sincs sajnáltatni magam: amikor Zuglóból Pest megyébe költöztünk, pontosan tudtuk, mit vállalunk. Na jó: sejtettük! Kellemetlen? Idegőrlő? Észveszejtő ennyit ülni a dugóban? Az! De mondom: nem voltak illúzióink. 

Éppen ezért nem értem a nyünnyögőket, akik minden reggel és este teleszórják a Facebookot dugóban lőtt, „már megint” feliratozott fotókkal vagy válogatott szitkokkal a közútkezelőtől a mérnökökön át sofőrtársaik fel- és lemenőit átkozva. 

Igen, a „kiköltözésnek” megvannak a hátrányai. Meg az előnyei is. Döntés kérdése, hogy kinek mi a fontos. 

Nekem, aki vidéki lány vagyok, nem érte meg, hogy villamossal tíz perc alatt otthon voltam a munkahelyemről Budapesten belül. Az sem, hogy nem kellett választani az iszik vagy vezet opciók között, ha a barátnőmmel elmentem egy koncertre: borozgatás után csak az éjszakai járatra kellett ülni, azt meg nem kellett vezetni. A folyamatosan az ablak alatt csörömpölő trolit, tűzoltót, mentőt pedig képtelen voltam megszokni. Meg azt sem, hogy a kapcsolatot a természettel a harmadikon, a zsebkendőnyi erkélyen nevelgetett pár tő virág jelentette. 

Úgyhogy marad a kétszer másfél óra dugó, de a nap végén egy igazi dzsungelkert vár rám, abban pedig a hintám.

Szólj hozzá!