Juszt László így búcsúzott Baló Györgytől

Hosszú évtizedek óta kedveltem, de ebben már benne volt az is, hogy 17 éves koromban az édesapja volt az első főszerkesztőm a Hétfői Híreknél. Nem tudom barátnak nevezhettem-e, mert fura, nehezen megnyíló ember volt. Amíg a Szabadság téren együtt dolgoztunk, naponta többször kávéztam nála. A világ minden napilapját, minden nap olvasta, s bár bőven voltak asztalok, székek minden alkalommal úgy kellett kihámozni egy ülőalkalmatosságot a lapok alól. Csak bárgyún mosolyogtam, amikor figyelmeztetett, hogy ne rakjam odébb az újságokat, mert akkor nem találja meg – a káoszban. De ami nekem a káosz volt, neki a rend. 

Mindenről, mindig megvolt a véleménye, de ami ennél fontosabb – s a mai generációnak követnie illene – megvolt minden adata. Táblázatok, statisztikák ezreit tartotta a gépén minden témában. S a véleménye nem szubjektív érzésekre, hanem adatokra épült. Egy ilyen újságíróval nehéz vitatkozni. Pár napja hívtam egy információért. SMS-t kaptam: “Szia, kérlek ne keress, már nem beszélek. Gyuri” 

Pedig, nagyon kellene!…

Szerző: Juszt László

Szólj hozzá!